Avagy egy szélsőséges zsidó szekta mindennapi élete.A Gólem Ifjúsági Társulat egy budapesti fiatalokból álló színházi közösség, a Gólem Színház keretein belül. A mára már többnyire huszonévesekből álló társulat 2018-ban vált ki a Madách Imre Gimnázium színjátszóköréből, a Thália stúdióból, Németh Virág pedagógiai vezetésével. A műhely a „fiataloktól fiataloknak” elven alapulva olyan előadások létrehozásán munkálkodik, amelyek fiatalok számára érdekes és lényeges problémákra igyekszik reflektálni, választ találni. A klasszikus Rómeó és Júlia bemutatását követően, a Németh Virág által írt Taigetosz gimi című előadást készítették el, melynek bemutatója a koronavírus járvány miatt többször halasztásra került. A járványt követő évadban, két bemutatóval álltak színpadra: az „Oresztész, meg a többiek” és az „Értelem és érzelem” című darabbal. Jane Austin regényének színpadi adaptációja ebben az évadban és jövőre is látható a Gólem Színházban. Idei első előadásukként, egy társulati tag, Kalmár Emma iskolai feladatát, Erkély című darabját felolvasószínházi keretek között állították színpadra. Felkérésre készítettek egy gyerekelőadást iskolásoknak a zsidó kultúra megismertetésének céljával, játszottak a Gólem Színház szilveszteri esztrád műsorában és nem utolsó sorban elkészítették legújabb bemutatójukat.
A társulat, legfrissebb előadását április 28-án mutatta be, Lev Tahor – Tiszta szív címmel. A dokumentarista előadás egy zsidó kötődésű, szélsőséges vallási közösség, szekta mindennapi életét dolgozta fel, egészen a kezdetektől. A színészek dokumentumfilmek, újságcikkek, túlélők interjúi, periratok és bírósági vallomások alapján tárták fel a szekta vélt és valós történetét. Az oknyomozói munka eredményét improvizációkkal keltették életre és állították színpadra. A szövegkönyvet, az improvizációs jelenetek alapján Németh Virág és Kalmár Emma dramatizálta. Különlegessége, hogy a színészek majdhogynem – a szövegen és pár krétán kívül – eszköztelenül dolgoznak az előadásban, szinte a semmiből építenek fel egy új univerzumot. A darab képi világa és nyelvezete különleges, gyermeki stílusú. Ezzel próbálja befogadható módon átadni a szekta elrettentő tevékenységét, hiszen a Lev Tahor történetét olvasva azon kaphatjuk magunkat, hogy fikcióként tekintünk a valóban megtörtént eseményekre…
A szektavezér, Shlomo Helbrans 1962-ben teljesen átlagosan született Jeruzsálemben, egy teljesen átlagos szekuláris zsidó családban, teljesen átlagos gyerekként nőtt fel, teljesen átlagosan…de talán azért mégsem annyira. A vallás 13 éves korában kezdte felkelteni érdeklődését, 1988-ban, 26 évesen pedig megalapította az egyáltalán nem átlagos saját jesiváját, Lev Tahor (Tiszta Szív) néven. És Shlomo munkának látott… Az anticionista nézeteket valló vezetőt kitoloncolták Izraelből, miután majdnem, de csak majdnem szövetkezve a tálibokkal el akarta pusztítani Izraelt. Teljesen átlagos. Az Egyesült Államokban kötött ki és Brooklynban vezette tovább szerény jesiváját…melyről pontos adataink nincsenek, de követőinek létszáma valahol a 2000 és a 200 között mozgott. 1994-ben gyermekrablás vádjával illették, mert egy fiú, Shay Fima rejtélyes (de teljesen átlagos) módon nem került vissza az anyukájához -Helbrans a jesivájában készítette fel a Bar Mitzvóra – majd két év börtönre ítélték. A börtön után úgy gondolta (ő és az amerikai törvénykezés), jobb nem bolygatni a kedélyeket az Egyesült Államokban, és Kanadában kért, majd kapott menekültstátuszt a közösség. Hogy miért? Hát azt nem tudjuk. Eddigre a csoportosulás már jelentősebb lélekszámmal bírt, a gyerekeket tekintve családonként akár 10 is elfért. A viszontagságok azonban Kanadában sem értek véget, ugyanis a kanadai gyámügynek feltűnt, hogy a gyerekek nem részesülnek oktatásban és a higiéniai körülmények sem megfelelőek. Arról nem beszélve, hogy a kislányok nem igazán átlagosan 3 éves koruktól átlagos burkát viseltek. A gyámügyre való tekintettel, a közösség (értsd: a „Vezetőség”: Shlomo Helbrans, Nachman Helbrans és Uriel Goldman) úgy döntött, Guatemalában kezd új életet…ismét. Az útra csak legfőbb és egyetlen táplálékforrásukat vitték: a hitüket. És kenyeret. A közép-amerikai ország maga volt a földi paradicsom, a dzsungelben találtak menedéket és élték tovább átlagos életüket. Nyugalomra sajnos a legmélyebb erdőben sem lelhettek, a hatóságok itt is zargatták őket, további vádakkal próbálták bíróságra vinni a szekta vezéreit. A vádak átlagosak voltak: gyermekrablás, gyermekbántalmazás, adócsalás stb. Kénytelenek voltak ismét útra kelni, végül Mexikóban telepedtek le. Sajnos Shlomo Helbrans átlagos körülmények között, út közben vízbe fulladt; vele ellentétben a közösség tovább él. Nemrég a szekta úgy döntött (értsd: a „Vezetőség”: mára már csak Uriel Goldman) Marokkóban keres átlagos új otthont, átlagos közösségének…teljesen átlagosan.
Ez a kalandos, hazugságokkal teli, furcsa, rettenetes, érdekes, hihetetlen, ÁTLAGOS, ma is aktuális történet október 2-án újra látható a Csányi utcában lévő Gólem Színház színpadán.
Jegyvásárlás: https://golemkozpont.jegyx1.hu/eloadas/2228/lev-tahor—tiszta-sziv
Írta: